Évforduló

Ma van a harmadik évfordulóm Ausztriában. Még én sem tudom, hogy jó e ez nekem vagy sem, vagy, hogy hány év vár itt még rám, vagy egyáltalán jó döntés e itt élnem – felemás érzéseim vannak – de az az egy biztos, hogy iszom egy pohár bort az egészségemre. Természetesen magyart. a Helyi borkultúrával még nem sikerült összebarátkoznunk. Szerintem nem is fogunk. Annak ellenére sem, hogy az osztrákok irtó büszkék a boraikra, melynek nagyon nagy része természetesen burgerlandi, vagyis szegről-végről mégiscsak magyar.

Talán tartok egy kis számadást. Hol szerettem volna tartani három év elteltével és hol tartok most. Habár, a külföldi életem legeslegelején semmi célom nem volt, a kiköltözésem spontán volt, egyszerűen csak mihamarabb túl akartam lenni a szerelmi csalódásomon, amit akkor óriási pofonként és egyben jelként éltem meg, és gondoltam, ha már Ausztriába költözöm “pár hónapra”, akkor talán még nyugdíjas éveim előtt kifizethetem a diákhitelemet.  Ma már tudom, hogy ez nem szerelem volt, viszont jelnek és leckének tökéletes volt.

Néha még mindig fura itt élni. Olykor azon kapom magam, hogy németül gondolkodom, németül beszélek magamban, és mikor hazalátogatok még a szerencsétlen BKV jegypénztároshoz is németül beszélek, sőt, ha a magyar barátnőmmel beszélgetünk a csevegésben a lehető legtermészetesebben beleszövünk néhány német kifejezést – pl.: megint mehetünk az Arbeitenkammerhez, b..d meg.

Fura néha ez az egész út és otthonkeresés. Talán csak nekem, talán csak én bonyolítom. És talán csak az introvertáltságom teszi. És az egyedüllét.

Fitness Freak

Újra edzem, és imádom! Életemben először valamit kitartóan csinálok és végig csinálom.

Imádom a tudatot és az érzést, hogy képes vagyok újra formálni magam, megtudom változtatni a testem, és ha ezt a 33 éve használt testet megtudom változtatni, akkor talán ugyanez menni fog a lelkemmel is.

Pár hónapja még csak egyfajta muszájból jártam edzőterembe, kényszerítettem magam, és ez látszódott az “eredményeimen” is. Nem adtam bele 100%-ot. Aztán valami történt, talán egyszerűen csak rám tört a bizonyítási vágy, hogy márpedig én most elszeretnék érni valamit. Mégha nem is tudatosan, de meglehet, hogy közrejátszott, hogy a fejemben néha visszacsengett az exbarátom és egyben exszemélyi edzőm szavai, miszerint nem biztos, hogy nekem való az edzőtermi edzés, a súlyok emelgetés,szóval adjam fel és keressek mást, ha nem megy. De, megy. Azt hiszem, nem hitt bennem. Mondjuk bennünk sem.

Videókat nézek, utánaolvasok, tájékozódom, pénzt szánok rá. Táplálékkiegészítőket vásárolok ruhák helyett. Bár a számlám szerint még valami rejtélyes harmadik dologra is aktívan költhetek, mert igen kisebb számokat mutat a bankszámla kivonatom. Magam sem értem. Nem is olyan olcsó ez az egészséges életmód. Viszont mégis megéri. A jelenlegi kedvenc érzésem, mikor 8-10 kilóval guggolok és látom a karomon a megfeszült izmokat. Nincs ennél motiválóbb számomra, kivéve, mikor látom, hogy a csípőm és a hasam átmérője egyszerűen nem hajlandó változni.

bty

Az ott bizony izom 🙂 Na jó, kialakulóban 🙂

Még sokat kell tanulnom, a cél felénél tartok. Már a felénél! A változásom még igen csekély, csak úgy, mint az új összement melleim, amelyekre már majdhogynem teljesen felesleges melltartót erőltetnem és mindennap hiányoznak, és mindennap meg is simogatom a maradványukat, hisz ők akkoriban bőségesen velem voltak, mikor kissé elhíztam és felcsusszant plusz 5-6 kiló, amiből hál istennek legalább kettő rájuk csúszott, s így a hájat kitűnően ellensúlyozták. Most az ellensúly szerepét a hátsóm veszi át. Fel is készítem erre az új szerepre rendesen, hetente egyszer keményen megdolgoztatom. Most ezt konkrétan tegnap tettem, így a mai tipegésemben nem sok nőiséget lehet felfedezni, kivéve, hogy úgy lépegetek, mintha egy igen durva hardcore randin lennék túl. Szerencsére aki ismer, tudja, hogy ez kizárt, mivel szinte nincs is magánéletem.

IMG_20170407_225152_842

Feszesedem. Nem tökéletes, de egyre jobb

Egyébkánt nem értem az embereket, amikor még nem sportoltam, akkor néhányan megjegyezték, hogy igen, kicsit húsos testalkatom van, de én így vagyok én. Most pedig egyesek szerint túlzás, amit csinálok. Sőt, van, aki szerint a – több – plusz kilómmal jobban néztem ki. Ők úgy szoktak és szerettek meg. Nem értem, egy adott állapot nem azt jelenti, hogy pontosan ugyanúgy kell leélnem az életem. Szerencse, hogy nem másoknak szeretnék megfelelni.

A társ

Nekem nem pasi kell, nekem társ kell. Sőt, lesz is. Egy igazi társ mindenben. Olyan lesz, ahogy elképzeltem, nincs alku. Egyébként imádom ezt a szót, az egyik kedvencem. Irtó sok tartalom van benne.

A társam kiegészít. A cinkosom. Társaságban néha összenézünk és somolygunk, mert vannak dolgok, amiket csak mi tudunk.

Tízezerből az az egy vagyunk, akiknek nem csaja és pasija van, hanem valami komolyabb, valami érettebb,de mindenképp valami szilárdabb. A biztos pontom. Nem tudom mi ez, lelkitárs, ikerlélek, az Igazi, vagy valami hasonló romantikus kitalált definíció, sőt, azt sem tudom hiszek e bennük, de bennünk hiszek, pedig realista vagyok – mégis csak bak vagyok – de működünk. Mert akarjuk. Nincs félelem, nincs “mi lesz, ha”, csak  csináljuk, csak élünk ebben a kapcsolatban. Tervekkel. Mert Ő végre mer és akar velem tervezni, mert felismeri, hogy jó velem, hogy jók vagyunk együtt, így miért is ne tenné. Ő már érett. Végre én is, azt hiszem az elmúlt kapcsolatom vereségéből megtanultam a leckét. Vagyis pont jókor találkoztunk. Megértünk egymásra, egymáshoz. Talán mi sem fogjuk érteni, hogyan keveredhettünk egymás mellé, annyira azért nem hasonlítunk. Kivéve a terveinket. Szeretjük egymást, ha másért nem, mert az öle lett az otthonom, és én olyan vagyok, mint a macskák; a helyhez, az otthonhoz ragaszkodom.

Társaságban úgy mutatjuk be egymást, hogy a párom, a barátom, a barátnőm, de ő is tudja, hogy számomra a társ szó sokkal bensőségesebb és jobban is szeretem, még ha olyan üzletiesen is hangzik. Pedig olyan szép halmaz szó, annyi minden van benne; legjobb barát, szerető, pár jóban-rosszban, szerelem, szeretet. Társ a bajban, a szarban, a rosszban, nem ijed meg, nem hagy el, nem futamodik el, hanem megoldást keres. Megnyugtat. A kettőnk kapcsolata fontosabb, mint az egyéni ego. Mert igenis attól, mert egy kicsit átmegyünk mibe az én és Teből, attól még maradhatunk erős jellemek, nem adjuk fel magunkat, csak a másikhoz csiszolódunk.

Ugyanakkor párom a jóban, a szép időkben is, megnevettet, megnevettetjük egymást. Egy igazi idióta.Persze, hogy az, hisz engem választott! Ketten leszünk idióták.

Látod mennyi mindent fed le egy társ? Istenem, de hálás leszek majd! De jó lesz nekem. Igazán elégedetten fogok majd ehhez az egyelőre képzeletbeli társamhoz hozzákuckózni, az ölében végre akár végre gyenge is lehetek. Lemászhatok az elefántcsonttornyomból.

Szeretkezés

Azt hiszem, az emberek nagy része ritkán szeretkezik, többnyire szexel, dug, kufircol, kamatyol, levág egy gyors numerát, és egyéb hasonló szinonimák, amelyek túl közönségesek az én szeretném azt hinni, hogy a finom úri lelkemnek ahhoz, hogy ki is mondjam, vagy leírjam.

Már majdnem elfelejtettem milyen is szeretkezni. Sőt, el is felejtettem. Azt hittem vad vagyok, akit kiborít a lassúság. Legalábbis bizonyos helyzetekben. De nem. Nekem sem csak egy oldalam van, ahogyan maga a szex is ezerféle. Egy tükörkép vagyok, olyanná váltam az ágyban – is. vagy egyéb már szimpatikus helyen – amilyenné tettek, amire igény volt, amit én is kaptam.

A szeretkezés valami teljesen más. Igazán intim, bensőséges. Ott lélek is van, néha egy szerelmes lélek, néha egy magányos, akinek a testek játéka a lelkét is kielégíteni, ha csak egy rövid időre is. Nincs sietség, tudod, hogy kielégülsz, de addig még van idő. Érintések, simítások a másik testén. Színtiszta gyengédség. Már el is felejtettem milyen a nem önző együttlét, amikor igazán rád figyelnek, a rezdüléseidre, de még a levegővételedre is, mikor a másik magába szívja a bőrödet, miközben Te közben mosolyogsz és érinted ahol csak tudod. Energia. Olyan elképesztően erős energiát ad egy másik test őszinte érintése, mint kevés más dolog.

A kapcsolatomban annak idején – alig néhány hete – talán csak szerettem volna azt hinni, hogy azért, mert annyira szenvedélyesen akartuk és kívántuk egymást, hogy mindennek azonnal meg kellett történnie, és csak ezért hiányzott belőle ez a belsőséges energiaátadás. De talán a szex is jellemeze a kapcsolatunkat – habár az legalább működött – , túlságosan akartam, azonnal, kapaszkodtam belé foggal, körömmel, testtel. De hát, semmit sem lehet erőltetni. Még a szeretetet sem.

 

 

 

Bevásárlólista

Íme, egy szomorú nő hétvégi nagy bevásárlása, akit elhanyagol a pasija és bizonytalanságban tartja. Habár nem szándékosan, de mi nők, ilyenek vagyunk; agyalunk és olvasni próbálunk és jó esetben tudunk is a jelekből. És az mégis csak jelent valamit, hogy az utóbbi egy hónapban két napja nem beszéltünk. Vagyis helyesbítek; ezen a héten még csak kétszer beszéltünk. A második telefonálásunknál reménykedtem, hogy minden olyan lehet megint, mint régen. De azóta megint nagy a csend. Sok a dolga. Elfoglalt ember. Komolyan, tényleg. Esküszik! Én elhiszem neki, és sajnálom is, de ugyanakkor azt is hiszem, hogy minimum egy üzenetnyi ideje mindenkinek van, már ha számára fontos emberről van szó.

16196506_10208519378517716_395830323_o

Chips és bor. Meg egy kis egészséges a látszat kedvéért. Szánalmas és tipikus. Jó, mondjuk a Pringles épp akciós volt, kettőt fizet hármat visz, szóval, hülye lennék kihagyni. Vettem egy “Belső nyugalom” és “Alvás barát” teát, hátha hat, és ki tudja, lehet picit levert leszek és akkor a bor nem fog hatni, tehát kell valami más, valami egészségesebb. Puffasztott rizses csoki. Pedig nem vagyok édesszájú, kb három havonta kívánok valamennyi édeset. De a rizst szeretem, a csoki meg tele van boldogsághormonnal, szóval, rizses csoki. Kellhet e más?! Igen! Egy üveg gagyi Frizzante gyöngyöző bor.

Megnézném más nők hogyan szomorkodnak. Lefogadom, hogy nagyon hasonlóan. A barátnőim 90%-ával a szomorúságot alkohollal oldjuk, bor és beszélgetés. A kettő kombinációja mindig segít, a bor legyen száraz, a beszélgetés meg nedves a sok röhögés könnyeitől.

Azért, ezek csak a rosszabb pillanatokra vannak. Vettem ám citromot is és halat és tojást, mert mindennek ellenére azért picit még próbálok egészségesebb életet élni, csak edzőterembe ne kelljen elmenni ebben a -10 fokban.

redwine

A szerencsecsillag

Van egy szerencsecsillagom, csak eddig nem figyeltem oda. Kíra, a legjobb barátnőm. Vagy ahogy ő mondja a bff-em. Amire olykor még mindig rácsodálkozom, hogyan lehetünk mi nemhogy bff-ek, hanem egyáltalán, csak úgy simán barátok, ki sem merem mondani és meg sem merem számolni hány évvel fiatalabb ez a fruska nálam! Még csak nem is különösebben hasonlítunk, nem vagyunk lelkitársak, bár néhány van néhány közös hobbink; a beszélgetések borozás közben, a borozás, teli szájjal való röhögések, együtt üldögélés a kórházak várótermében miközben felváltva vagyunk betegek, és az webáruházak böngészése. Ennél a pontnál jöttem rá, hogy igazi barát az, aki a 90%-os leárazásnál rögtön szól Neked, hogy le ne maradj az olcsó ruhák lehetőségéről.

bff

Kírában van valami különleges – mármint a vakító szemein és a nyitott személyiségén kívül, amivel mindig mindenkinél bevágodik. Hát igen, nem hasonlítunk – , mintha az egész életét valami különleges szerencse övezné, mintha csak jó csillagzat alatt született volna. Vagy inkább, mint valami kiválasztott. Létrejöttekor két kézzel szórták rá a jót; nem elég, hogy különleges szépség, de még esze is van. Ráadásul tehetséggel! Az ilyet a legtöbb nő ki nem állhatja, mivel irigyli, de mondom, megnyerő a személyisége, szóval, ezt is megúsz

Nagyjából három havonta történik egy kisebb katasztrófa az életében, amiért kétségbe eshet, kisebb pánikrohamokkal és vörösborral kísérve, miközben mindezt – vagyis a minden baját – szorgosan gépeli nekem Facebook-on.  De semmi gond, tényleg, az első pár alkalommal még elhittem neki én is, hogy nagy a baj. Beleéltem magam, hogy támogatom, segítek ahogy tudok, energiát fektetek a megoldásba, de ma már csak meghallgatom. Van az a különleges képessége, hogy viszonylag rövid időn belül megoldódnak a problémái, mintha minden csak úgy magától jönne a megoldás. Ezért is gondoltam mindig, hogy a sors kegyeltje, valamint, hogy szeretném az életét és a szerencséjét. De ma végre elárulta a trükköt: rákoncentrál. Ennyi. Esküszöm! Illetve Ő esküszik rá. És ezt olyan könnyedséggel mondja, mintha mindenki képes lenne rá, még az én makacs, méregzsák személyiségem is. Csak erősen koncentrál, pozitív dolgokra gondol és végül persze megkapja, amit kért. Talán a jó Istentől, talán az univerzumtól. Manapság úgyis olyan nagy divat lett az univerzum törvényeit emlegetni, bár nem tudom mi, emberek honnan szedtük ezeket a törvényeket, ki súgta nekünk. Csak azt tudom, hogy működnek. Talán tényleg csak a gondolat ereje. Nem tudom. De mindenképp kipróbálom, majd szólok, ha lesz eredmény.

Ma megkértem, hogy ha már az én agyam ilyen lassan állítódik át a csupa optimizmusra – az a baj, hogy nem elég, hogy bak vagyok, de még flegmatikus is, így ez az egész számomra különösen nehéz -, legyen kedves és koncentráljon életem problémáinak a megoldásaira. Ez a lány egy boszorkány, vagy egy kabala, még nem döntöttem. Ellenben remélem, hogy az utóbbi és szerencsét hoz az embernek. Főleg, ha mellette vagy és végig kíséred az útján. Ez a férjének már bejött, mindenhova viszi magával, és ettől egészen boldognak tűnik. Szóval, most már én sem engedhetem el, Bff marad örökké.