Bevásárlólista

Íme, egy szomorú nő hétvégi nagy bevásárlása, akit elhanyagol a pasija és bizonytalanságban tartja. Habár nem szándékosan, de mi nők, ilyenek vagyunk; agyalunk és olvasni próbálunk és jó esetben tudunk is a jelekből. És az mégis csak jelent valamit, hogy az utóbbi egy hónapban két napja nem beszéltünk. Vagyis helyesbítek; ezen a héten még csak kétszer beszéltünk. A második telefonálásunknál reménykedtem, hogy minden olyan lehet megint, mint régen. De azóta megint nagy a csend. Sok a dolga. Elfoglalt ember. Komolyan, tényleg. Esküszik! Én elhiszem neki, és sajnálom is, de ugyanakkor azt is hiszem, hogy minimum egy üzenetnyi ideje mindenkinek van, már ha számára fontos emberről van szó.

16196506_10208519378517716_395830323_o

Chips és bor. Meg egy kis egészséges a látszat kedvéért. Szánalmas és tipikus. Jó, mondjuk a Pringles épp akciós volt, kettőt fizet hármat visz, szóval, hülye lennék kihagyni. Vettem egy “Belső nyugalom” és “Alvás barát” teát, hátha hat, és ki tudja, lehet picit levert leszek és akkor a bor nem fog hatni, tehát kell valami más, valami egészségesebb. Puffasztott rizses csoki. Pedig nem vagyok édesszájú, kb három havonta kívánok valamennyi édeset. De a rizst szeretem, a csoki meg tele van boldogsághormonnal, szóval, rizses csoki. Kellhet e más?! Igen! Egy üveg gagyi Frizzante gyöngyöző bor.

Megnézném más nők hogyan szomorkodnak. Lefogadom, hogy nagyon hasonlóan. A barátnőim 90%-ával a szomorúságot alkohollal oldjuk, bor és beszélgetés. A kettő kombinációja mindig segít, a bor legyen száraz, a beszélgetés meg nedves a sok röhögés könnyeitől.

Azért, ezek csak a rosszabb pillanatokra vannak. Vettem ám citromot is és halat és tojást, mert mindennek ellenére azért picit még próbálok egészségesebb életet élni, csak edzőterembe ne kelljen elmenni ebben a -10 fokban.

redwine

A szerencsecsillag

Van egy szerencsecsillagom, csak eddig nem figyeltem oda. Kíra, a legjobb barátnőm. Vagy ahogy ő mondja a bff-em. Amire olykor még mindig rácsodálkozom, hogyan lehetünk mi nemhogy bff-ek, hanem egyáltalán, csak úgy simán barátok, ki sem merem mondani és meg sem merem számolni hány évvel fiatalabb ez a fruska nálam! Még csak nem is különösebben hasonlítunk, nem vagyunk lelkitársak, bár néhány van néhány közös hobbink; a beszélgetések borozás közben, a borozás, teli szájjal való röhögések, együtt üldögélés a kórházak várótermében miközben felváltva vagyunk betegek, és az webáruházak böngészése. Ennél a pontnál jöttem rá, hogy igazi barát az, aki a 90%-os leárazásnál rögtön szól Neked, hogy le ne maradj az olcsó ruhák lehetőségéről.

bff

Kírában van valami különleges – mármint a vakító szemein és a nyitott személyiségén kívül, amivel mindig mindenkinél bevágodik. Hát igen, nem hasonlítunk – , mintha az egész életét valami különleges szerencse övezné, mintha csak jó csillagzat alatt született volna. Vagy inkább, mint valami kiválasztott. Létrejöttekor két kézzel szórták rá a jót; nem elég, hogy különleges szépség, de még esze is van. Ráadásul tehetséggel! Az ilyet a legtöbb nő ki nem állhatja, mivel irigyli, de mondom, megnyerő a személyisége, szóval, ezt is megúsz

Nagyjából három havonta történik egy kisebb katasztrófa az életében, amiért kétségbe eshet, kisebb pánikrohamokkal és vörösborral kísérve, miközben mindezt – vagyis a minden baját – szorgosan gépeli nekem Facebook-on.  De semmi gond, tényleg, az első pár alkalommal még elhittem neki én is, hogy nagy a baj. Beleéltem magam, hogy támogatom, segítek ahogy tudok, energiát fektetek a megoldásba, de ma már csak meghallgatom. Van az a különleges képessége, hogy viszonylag rövid időn belül megoldódnak a problémái, mintha minden csak úgy magától jönne a megoldás. Ezért is gondoltam mindig, hogy a sors kegyeltje, valamint, hogy szeretném az életét és a szerencséjét. De ma végre elárulta a trükköt: rákoncentrál. Ennyi. Esküszöm! Illetve Ő esküszik rá. És ezt olyan könnyedséggel mondja, mintha mindenki képes lenne rá, még az én makacs, méregzsák személyiségem is. Csak erősen koncentrál, pozitív dolgokra gondol és végül persze megkapja, amit kért. Talán a jó Istentől, talán az univerzumtól. Manapság úgyis olyan nagy divat lett az univerzum törvényeit emlegetni, bár nem tudom mi, emberek honnan szedtük ezeket a törvényeket, ki súgta nekünk. Csak azt tudom, hogy működnek. Talán tényleg csak a gondolat ereje. Nem tudom. De mindenképp kipróbálom, majd szólok, ha lesz eredmény.

Ma megkértem, hogy ha már az én agyam ilyen lassan állítódik át a csupa optimizmusra – az a baj, hogy nem elég, hogy bak vagyok, de még flegmatikus is, így ez az egész számomra különösen nehéz -, legyen kedves és koncentráljon életem problémáinak a megoldásaira. Ez a lány egy boszorkány, vagy egy kabala, még nem döntöttem. Ellenben remélem, hogy az utóbbi és szerencsét hoz az embernek. Főleg, ha mellette vagy és végig kíséred az útján. Ez a férjének már bejött, mindenhova viszi magával, és ettől egészen boldognak tűnik. Szóval, most már én sem engedhetem el, Bff marad örökké.

 

A változás küszöbén – a ruha a lélek tükre

Úgy érzem változtatnom  kell az életemen, a munkám és a kapcsolatom nem halad. Márpedig elméletem szerint, ha nem jutunk előre, ha stagnálunk, akkor hátrafelé haladunk. És az én életem most épp állóvíz. Sőt, elégedetlen vagyok. 2017 eddig egymerő pofára esés.  Az van, hogy az állítólagos barátom elhanyagol, de mivel másképp értelmezi a párkapcsolat fogalmát, ő ezt nem érzi. Szerinte a távkapcsolat olyan, hogy néha beszélünk, és ha tudunk, találkozunk. A romantika netovábbja. Egyébként is igazi erdélyi hozzáállása van, és ami ennél is rosszabb, tiszta apám. A munka meg.. megvan. És ennyi. Monoton. Amióta nem kaptam meg egy előléptetés-félét, melyet nekem ígértek nincs bennem semmi igyekvés, buzgóság, csak úgy vagyok és csinálom a feladataimat.  Emiatt igen komoly lépéseket teszek; évadnyi sorozatokat nézek nasival és borral.

Szóval, belevágok. Ezentúl igenis elmegyek néha nyaralni, hosszúhétvégket tartok, kihasználom a lehetőségeket és jól kereső leszek. Persze fordított sorrendben kell kiviteleznem. Megint visszaszerzem a tavaszi alakom, s hozzá egy hozzám passzoló új állást, amihez az első lépéseket már meg is tettem, rendeltem hozzáillő ruhát. Inget, szövetnadrággal, és bőrruhát lakkcipővel. Azt hiszem mindkét szett egy-egy lelkiállapotomat tükrözi. A viseletünk igenis tükrözi a személyiségünket, vagy az aktuális kedvünket, hangulatunkat. Igen, tudom, baromira nincs pénzem de mégis mikor vásárolhatnék, ha nem az év második legjobban várt időszakában: a Nagy Téli Leárazáskor.?! A legjobban várt időszak természetesen a Nagy Nyári Leárazás. Mentségemre legyen, hogy máskor egyébként szinte nem is vásárolok ruhaneműt, csak más egyéb apróságokat és persze rengeteg el nem fogyasztott élelmiszert.

pipő

De most nem vetettem el a sulykot annyira, mint nyáron, most pl csak egy inget rendeltem és a szövetnacit – kelleni fog az új helyen, komoly ruhához, komoly munka dukál – be kell osztani a nem létező pénzemet. Lassanként komolyodom, ez már tisztán látszik. Amint leadom a rendelésemet, el is kezdek keresni egy rendes állást.

Azt hiszed, hogy nem tudom, hogy hülyeséget csinálok?! Hát dehogynem! A bankszámlakivonatom elég részletesen tájékoztat erről. Néha kellenek az efféle menekülések mielőtt belekezdek a komoly munkába, mind a munkahelyen, mind a belsőénemen, aki viszont irtó csinos lesz az új bőrruhájában!

 

 

Ünnepek

Ma van a szülinapom.

Pom pom.

Hosszú évek óta ez az első szülinapom, amit megszeretnék ünnepelni. Valahogy e jelesnap megünneplését mindig olyan egoistának éreztem, zavarba hoz az egész cécó. Na meg, soha sem éreztem, hogy lenne mit ünnepelnem azon, hogy egy évvel idősebb lettem, pláne, hogy elégedetlen vagyok az életem alakulásával.

De idén úgy döntöttem márpedig ünneplek. Mindenképp és ha törik, ha szakad. Mert van mit. Egyrészt mert nem is olyan rossz ez az új életem, másrészt történt egy kis gikszer a munkába, nem úgy jöttek össze a dolgok, mint ahogy terveztem, márpedig ez egy bakot igencsak megviseli. Lettek új barátaim és egy új barátom – igen, egy igazi Férfi barátom -is, és úgy érzem, most egy adag szeretetadagra van szükségem, érezni szeretném végre, hogy vannak emberek, akiknek fontos vagyok és egoista szeretnék, sőt, akarok lenni legalább pár órára. Szeretetet akarok. Az pedig egy külön ünnep során is megünnepelném, hogy van valakim, valaki különleges, akivel több, mint egyszer szexeltem és még többször is szeretnék.

A barátom, vagy inkább a “barátom” – nem beszéltünk napok óta. Másik sztori. Majd elmondom –  szerinte az ünnepek nem fontosak, legalábbis neki nem.  Szóval, ezt az idei szülinapomat szerettem volna vele tölteni, mert ez már önmagában is különleges alkalom, de hát ember tervez, Isten végez.

Régen ezt az egész, megjátszott ünneplés számomra sem ért egy fabatkát sem. De azt hiszem, amióta régóta élek együtt és aránylag benőtt a fejem lágya azóta picit másképp látom némely dolgokat. Mint ahogyan az én nagy napomat is  amelyen hivatalosan is frusztrálóan öreggé váltam. Legalábbis a saját szemszögemben. De hát kinek van kedve úgy megemlékezni e alkalomról, ha a barátom percekig képes arról beszélni, hogy mennyire idegesítőek  és erőltetettek az ünnepek?! Azt hittem, amikor lesz valakim  – eleve, ő biztosan különleges valaki lesz – , Ő hamarabb fog gondolni az én születésem napjára, mint én magam, csak mert ilyenekre gondolunk, ha a másik igazán érdekel minket. Ő még nem tudja azt, amit én. Hogy aki fontos nekünk, azt milyen szívesen és lelkesen szeretnénk meglepni, megünnepelni és készülünk rá. Mert szeretnénk látni, hogy boldog. Hogy örül. És ezt részben nekünk köszönheti.

És ha bárki azt hiszi, hogy az ünnepeknek semmi jelentőségük, hát téved. Szerinte a szürke hétköznapokban is lehet ünnepelni és figyelni a másikra. Persze, ez lenne az ideális. De nem így van, nem tesszük. Hazugság. Tartósan senki sem csinálja, lehetetlen. Pontosan ezért van szükség rájuk. Karácsony, szülinap, egyre megy, a lényeg az együttlét, időt szánunk a másikra, még ha mindezt erőltetve is tesszük. Aztán majd belejövünk, és igazi ünneppé tesszük a különleges alkalmunkat. Utálhatjuk a saját szülinapunkat, a karácsonyt, a hanukát, aztán, ha családunk lesz, vagy ha valaki fontos lesz nekünk miatta már szívesebben ünnepelünk. Miatta. Miattunk.

Napi mantra – Köszönöm

Köszönöm a családomat, anyát és apát, akik még mindig támogatnak. Köszönöm a már ugyan egyre kevesebb, ám annál nagyszerűbb barátaimat. Ők mind feltétel nélkül szeretnek. Remélem akkor is ott lesznek mikor legközelebb hazalátogatok. És azután is. És azután is.

Köszönöm az engem körülvevő remek embereket, kikből mostanság egyre többet van “szerencsém” megismerni. Mert nem hiszek a szerencsében, inkább a vonzásban, az energiákban, a sorsban.

Köszönöm, hogy észreveszem a múltban elkövetett hibáimat, s hogy még mindig van lehetőségem a gyakorlásra, a fejlődésre.

Köszönöm, hogy képes vagyok észrevenni az apró örömöket, melyeknek szívből tudok örülni.

Köszönöm, hogy bár tele vagyok problémákkal, még mindig hiszek.

Köszönöm, hogy bár sokszor vagyok egyedül, ritkán vagyok magányos. Bár a lelkem néha szomorú, tudom, hogy erről csakis én tehetek. Ígérem, ezen is változtatok.

Köszönöm, hogy megismerhettem valakit, aki most igazán érdekel. Ugyanitt szeretném megköszönni, ha segítenétek, hogy ezt most ne rontsam el.

Köszönöm, hogy van állásom, lakásom, ruháim – nem kevés, de sosem elég.

Köszönöm, hogy minden múltbéli történés után még áttudom érezni a hála és az öröm érzését..Önmagamnak pedig köszönöm, hogy végre leírtam ezeket a gondolatokat, s ha legközelebb elfelejtem értékelni a dolgokat, csak néhányszor egymás után el kell olvasnom, hogy mi mindenem is van valójában.

Társkeresősdni

Szóval, elméletem szerint a társkeresés hülyeség, mondom ezt úgy, hogy már én is kipróbáltam. És ki is derült, hogy hülyeség. Ha minden társkereső oldalon fent vagyok, és valóban keresem, akkor tényleg megtalálhatom a megfelelő férfit? Vagy inkább csak kiégek. Ezek az oldalak részben felelősek a mai elcseszett kapcsolatokért, férfi-női szerepekért.

Tehát nem, nem keresem, de ugyanakkor remélem, hogy egyszer csak majd felbukkan. Persze mindez történjen lassan, és véletlenszerűen, akkor nem talán nem ijedek meg és nem akarok elszaladni.

Ám ha valaha is életemben újra társkeresésre adnám a fejem az valami ilyesmi lenne:

Kedves jövendőbeli számomra megfelelő Férfi!

Te, aki a jövőben a társam leszel, jól kösd fel a gatyádat! És mivel az én párom leszel, nekem is fel kell kötnöm…

Akkor mondom a paramétereidet, jól figyelj:

lehetőleg rendelkezzél informatikai ismeretekkel (rendszermérnöki, programozói, fejlesztői, google-dolgok, online marketing, de a hardver dolgokhoz, kérlek, mindenképp érts!), folyton van valami gond a gépemmel. Ha esetleges gazdasági ismeretekkel is rendelkeznél az még szuperebb lenne. Belelátsz a tőzsde mozgásaiba? Remek! De intelligensnek mindenképp lenned kell! Az intelligencia szexi! És az okos Férfit nagyon tudom tisztelni, hát még ha ez egy csepp szerénységgel, ám mégis határozottsággal is párosul. Jókat fogunk beszélgetni. Tartalmas, mély beszélgetés egy vonzó férfival, egy finom pohár vörösborral, hmmm…kell. Most.

Kérlek, legyen számodra is fontos az egészséges életmód, a sport, és a megfelelő étkezés, ugyanakkor ne akard megváltoztatni az én vega beállítottságomat. Meg úgy egyáltalán, a személyiségemet sem, majd úgyis csiszolódom, csak legyen türelmed kivárni. Kérlek. 

És igen, szeretem, ha egy férfinak férfias, sportos a teste, persze ne legyen tökéletesre gyúrva, mert hidd el, az én testem is sok minden, csak nem tökéletes, és nem szeretném, ha melletted komplexusaim lennének.

A lelked pedig legyen rendben! Nem akarok már másokat gyógyítani. Amikor legutóbb ezzel próbálkoztam végül kiköltöztem Ausztriába… Tudod mi lenne a legjobb, ha optimistább szemléletűbb lennél, mint én. Támaszkodhatnék rád, ha szétesem, s talán elleshetnék egy kis pozitív szemléletet is.  Remélem nyugodt típus vagy. Legalábbis lélekben, az ágyban lehetsz vadabb. Az jó, bírom. Én is ilyen vagyok. Majd játszunk.

Nem baj, ha a helyes, normális értékrended mellett egy kicsit régimódi vagy, mint én. Ha nem vagy az, az se baj, csak a kedvemért néha hazudd nekem, hogy de, és öltözzünk fel elegánsan, menjünk színházba. Utána meg haza, a pesti polgári lakásba a polgárinak tűnő életünkben, de csak mi tudjuk, hogy valójában otthon milyen szenvedélyesen használjuk egymás testét. Majd játszunk. A játék, játékosság, és a humor neked is fontos, szóval, minimum, hogy el kell viselned a cinikus, fekete humoromat.Szerintem szeretni is fogod. Persze nem annyira, mint engem. De ajánlom, hogy ez ám igazi, erős, szilárd szeretet legyen! Olyan, amikor ha a csúcson vagy, vagy épp a padlón akkor is én legyek a hátországod.

ÉS még valami, nem kell szépfiúnak, jó pasinak lenned, elég ha van egy kis sármod, ha ott az a valami a nézésedben, amikor rám nézel, az a fél mosoly. Tudod, az a fajta sárm, amin látszik, hogy egy kicsit spíler vagy, de ugyanakkor őszinte is. Leakarsz fektetni, de komolyan is gondolod velem. Mert érdekellek kívülről-belülről. Csak fogj meg valamivel, azt akarom, hogy rád nézzek és érdekeljél, és kérlek – kérlek! – ne ijedj meg tőlem, amikor épp harapok és ne hagyd, hogy elüldözzelek, bocs, védekezési mechanizmus, a hiba bennem van, nem bennem. Szóval, muszáj, hogy érdekeljelek annyira, hogy ne lépj le. Szeretned kell, testileg-lelkileg. Vagyis, ha ez mind megvan benned, akkor már csak a testi résznek kell passzolni, mert hát legyünk őszinték, ha valaki azt mondja, hogy a szex nem is olyan fontos, hazudik. Vagy álszent. Vagy prűd. Mi egyik sem leszünk. Mi egyébként is erős pár leszünk. Vagyis társak. Mert az sokkal jobb! Én társat szeretnék, mindenben. Cserében igyekezni fogok, türelmet gyakorlok és visszafogom a totál defektes személyiségemet, csak higgy bennem. Na mindegy. Akkor én várlak. Majd gyere.