Kedvenc vörösek


 

Hogy hiányolok e valamit Magyarországról? Hogyne. És nem, nem a túrórudi és a barátok tengelyen ingázik a hiányérzetem. A jó öreg magyar borok hiányoznak, nyílván leginkább a száraz vörös Gere-től, de persze a Nyakas-ék bármelyik csodájának sem mondanék nemet.

wine-quotes-social

Természetesen a család is hiányzik, olyan kis cukik. De a családunkban a cukiskodás nagyjából és maximum három napig tart és a dolgok megbeszélése és egymás vigasztalása nem tartozik a családi hagyományaink közé. Ellenben egy olyan hosszú nap után, mint a mai egy száraz vörös igazán vigasztaló tud lenni, vagy legalábbis feledtető, mindenképp. A második pohár elhiteti velem, hogy nem is híztam és bármit eltudok érni, amit csak akarok, még álmaim állását is, amihez meg persze azt hiszem, hogy tudok tökéletes motivációs levelet írni, De őszintén?! Fogalmam sincs, hogy tényleg megy e alkoholmámorban, még sosem mertem kitisztult fejjel elolvasni az irományaimat, ám az talán elárul egymást, hogy még valahogy nem fedezett fel magának egy multi sem. Én sem értem.

Bock Ermitage… azok a romantikus esték – még anno Z.-vel, de jó is volt; valami film, amit egyébként soha nem néztem volna meg, elképesztően finom bor, és egy csodás férfi teste mellettem, rajtam, bennem – részben Neked köszönhetem, és persze Gere-nek, a Portugieser és a Cabernet. Na meg a Páratlan. A Portugieser leírása alapján kedves és őszinte jóbarát, mely örömet csempész életünkben. Hát nem tiszta én?! Most már értem miért olyan nagy kedvencem! Talán a bor is olyan, mint a kedvenc zenénk, könyvünk, filmünk, illatunk, emberünk, jó barátunk, melyek azért a kedvenceink mert valahogy az életünkre emlékeztetnek, saját magunkra.

Igen, azt hiszem ezek a kedvenc estéim. A filmnézős borozós romantikázós, kanapén fekvős, ő mögöttem, én előttem, ő fog, én mosolygok, néha a poharamhoz nyúlok, neki is odaadom az övét, aztán visszakuckózom kiskiflinek. Szeretem az érintéseket. A másik ugyanilyen – ha nem nagyobb – mosolygós kielégülést okozó este, amikor hangulatilag lelkileg legalább negyven-ötvennek érzem magam, jazzt és bluest hallgatok, mindegy, csak szaxofon és trombita és füstös hang legyen benne. Amilyen komoly a blues, legalább annyira komoly és mély olyankor éppen a lelkivilágom. Ha szerencsém van, megtalálom ehhez a legmegfelelőbb száraz bort- ami olyannyira az, hogy a torkod is kiszárad tőle, szinte érzem is – és közben olvasol, írsz, vagy valami nagyon komoly, nagyon művészi filmet nézel, vagy mindet egyszerre, hisz nő vagy, szóval, a multitasking a véredben van.

Az a szomorú nagy igazság, hogy hiába rajongok a magyar borokért, a szőlészetekért, a borbirtokokért, és bárcsak mindet megkóstolhatnék – csak próbaként, esküszöm, semmi alkeszkodás vagy ilyesmi – de Ausztriában élek. Ausztria! Érted? Itt nincsenek jó borok. Vagy még nem találkoztam velük. De nem is biztosan, hogy ezt bánnom kell, azt hiszem borok terén élem ki a hazafiasságomat. Van egy palack Dúzsi, Bock és Kis Mackóm. Tartogatom őket különleges alkalmakra. Talán inkább az alkalmakat kéne gyűjtenem, ideje lenne felbontani őket, a Mackóra különösen kíváncsi vagyok.

wine5

 

Megjegyzem; csak, hogy tudd, a fehér szárazzal sincs semmi bajom. Thummerer Berta és Nyakas Irsai, Chardonnay, náluk könnyebb szárazat még soha sem ittam.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: